Kézdimárkosfalva

A falu nevének említése a pápai regestrum1333-as rovatában papjának említésével, valamint a kirótt összeggel fordul elő: „Joannes Sac. de villa Marci solv. Grossos”. A falu neve 1497- Markosfalwa, 1602-ben pedig Markosfalva formában fordul elő, védőszentje Szent Márk. 1488-ban a falu plébánosa Baranyai Mihály, aki mint gyakorló pap kérte felszentelésének engedélyezését Ince pápától.

A XVI.században a színtiszta katolikus falu áttért a református vallásra. Temploma kőből épült a XV.században, három karzata volt, valamint kőből faragott szószéke és keresztelő medencéje. A különalló harangtoronyban három harang foglalt helyet. A haranglábtól kiindulva a templomot s a mellette elterülő kis zöld övezetet képező teret kőfal vette körül. Ezt a templomot az 1802-es földrengés teljesen tönkretette.

1858-ban a falu, papja vezetésével hozzáfogott egy új templom építéséhez, amelyet 1875-ben szenteltek fel. Ennek a szószéki koronája és az úrasztala 1846-ból való, a zsoltárszámtartó 1786-ban, a katedraterítő 1686-ban készült.

Az egyházközség legrégebbi feljegyzése alapján a falu lekipásztora 1584-1624 között Hodor Kelemen volt. A falu lelkipásztorairól pontosabb feljegyzések az 1840-es évekből származnak.

A római katolikusok létszáma alacsony, akiknek imaházuk van külön alló haranglábbal, egyházi szolgálatot pedig a csernátoni plébános teljesít.

Híres emberek

* Itt született 1810-ben Barabás Miklós festőművész, márványszobra a falu közepén fekvő parkban áll,
* Itt született 1825-ben Bodola Lajos 48-as tüzér, vasúti mérnök, diplomata, gazdasági szakíró, ifj. Bodola Lajos, az MTA tagja, a geodézia egyetemi tanára apja.

Mátisfalva

Írásos formában a falu neve első alkalommal 1500-ban Mathizffalwa alakban fordul elő. Egykor a megye legkisebb falvai közé tartozott, és Márkosfalvától a Közpázsint nevű kis tér választotta el. Temploma a XV.században épült Szent Máté tiszteletére.

Az 1802-es földrengés megrongálta a templomot, aztán 1820-ban a javítás során bővítésre is sor került. 1871-ben újabb módosítást végeztek rajta, és föléje tornyot építettek. Egykor a templomnak két harangja is volt, a jelenlegit 1786-ban Tartler János öntötte Brassóban, és a város címere díszíti. Kónya Ádám szerint a templom különös figyelmet érdemlő belső berendezése 1785-1820 közötti időszakban készült. Legrégibb a székely kék-vörös színezésű festett-faragott szószékkorona 1785-ből, valamint a zsoltármutató tábla 1800-ból. A világosszürke alapú padmellvédek rokokóba hajló barokkos díszítményeit virágminták képezik. Ezektől különbözik a karzatmellvéd nyolc kazettájának díszítménye. A mennyezeten látható 63 festett kazetta 1820-ban készült.

A falu gyülekezetét 1893-ban összevonták a márkosfalvival (ekkor vesztette el a falu az önálló közigazgatási státusát), és azóta a két templomban felváltva tartanak istentiszteletet.

A második világháborút követő időszakban az egyháznak a szovjet típusú diktatúra szorításában kellett működnie, a vallás gyakorlása a családban és a templomok falai között történhetett. Tiltották az ifjúság hitoktatását, a búcsúkra való zarándoklatokat, az ünnepi körmeneteket (Búzaszentelő, Virágvasárnap, Nagyszombat, Úrnapja), az ünnepkörökhöz kapcsolódó vallásos színezetű szokásokat.

Az 1989-es eseményeket követően megélénkült a hitélet, amely jó szolgálatot tesz a nemzeti azonosság megőrzésének, s védelmet nyújthat a globalizáció káros hatásai ellenében is. E kívánatos hatások eredményességének egyik feltétele a vallásfelekezetek papjainak ökumenikus összefogása.

Térkép